Utolsó frissítés:
2011. október 3.

Mi az idő?

Titok - léttelen és mindenható.

A jelenségek világának feltétele, mozgás,
mely a testek térbeli létezésével s mozgásával
párosul és vegyül.

De vajon volna-e idő, ha mozgás nincsen?

Nem volna mozgás, ha nincs idő?

Rajta kérdezz !

(Thomas Mann - A varázshegy)




Figurális Absztrakt

Az elmúlt évtizedek művészeti irányzatainak nagy része a figurális világ absztrakt ábrázolására törekedett.

De mi történik ha ezt a hosszú idők óta fennálló koncepciót a visszájára fordítjuk? Ha az absztraktot (gondolatokat, érzéseket, értékeket ...) ábrázoljuk figurálisan?

Az emberi alak és annak végtelen kifejező ereje feltárja a háttérben megbújó összefüggéseket, és új megvilágításba helyezi azokat. Ezek az alakok itt nem portrék. Emlék töredékek, amelyek egy rekonstrukciós folyamat következtében állnak újra össze. A több élményből építkező figurális elemek így gyakran több jelentést is hordoznak, több megközelítést is lehetővé tesznek.

Ezt a többrétegűséget az alkalmazott collage technika is hivatott erősíteni. A pasztel rajz a villanó emlékképeket gyűjti össze, rendezi logikai sorrendbe, míg a hozzá párosúló olaj festmény a tartalom érzelmi összefüggéseit emeli ki.

Muha Marton Enikő




Minden a Rajzzal kezdődik.

A rajz a képzőművészet és egyben az életem alapja. "Kevesebbet kéne beszéljünk, és többet rajzoljunk" mondta Goethe, és én ezzel csak egyetérteni tudok.

Az ősember barlangrajzaiból tudjuk, hogy a legősibb idők óta él késztetés az emberben az ábrázolásra. A nagy művészeti korok (Renesszánsz, Barokk, Impresszionizmus, Avantgarde, stb.) hallhatatlan mesterei (Giotto, Leonardo, Dürer, Rembrandt, Rodin, Degas, Modigliani, Picasso...) rajzai, vázlatai árulkodnak az alkotó folyamatról, egy-egy világhírű festmény születésének pillanatáról.

A rajz a vizuális művészetek kottája. Csakis ebből az alapismeretből kiindulva lehet a megjelenítés határait feszegetni, ugyanúgy ahogy csak anatómiai ismeret bírtokában lehet mondanivalónk kifejezésének szolgálatába állítani az emberi alakformázás végtelen lehetőségeit.

Azt festem, amit látok, vagy azt festem, amit gondolok? E két megközelítés alapvetően határozza meg az ábrázolás irányvonalát. Nekem valahogy, gyerekkorom óta, minden látott kéz és láb megragad az emlékezetemben. Kimeríthetetlen érdeklődés vezet az emberi mozgás kifejező erejének, bonyolult, érzékeny rejtelmeinek feltárására. Célom nem a valóság tükrözése, hanem megfigyeléseim összemérése, összegzése, és az eredmény kivetítése, megörökítése.
Equilibriumra törekszem, de nem a kötéltáncos másodpercnyi egyensúlyára, inkább az inga kilengéseinek egymást kiegyenlítő hatására.

Minden a Rajzzal kezdődik.

Komponálunk, vázlatokat készítünk, satírozunk, korrigálunk.
Kontrasztokat hozunk létre, fények és árnyékok sorsáról döntünk.
Vonalak élednek, táncolnak, kelletik magukat. Felismerni az őszintét, elvetni a félrevezetőt, nem könnyű feladat.

Az élet is a Rajzzal kezdődik!